2012 Böjt után 50-felé

Ma délben befizettem a féléves tagdíjamat a Színházi Dolgozók Szakszervezetében.Konrád Antal,az elnök úr megint meglepődött a koromon,hogy tényleg idén 50 éves leszek. Tóni,Lázár Ervin: A hétfejű tündér című meséjét rendezte Budaörsön.Ebben az előadásban Aromót a fékezhetetlen agyvelejű nyulat játszottam. Szerettünk együtt dolgozni.Most is jót beszélgettünk,még takarékosságra is intett,nem mintha nagyon volna miből,de remélem előre vetítette,hogy lesz a közel jövőben.Ő is,de már előtte más is figyelmeztetett,hogy veszélyes dolog lehet egy blog írása, amit bárki olvashat.Visszaélésekre adhat okot. Egy színész egyébként is tartsa magába a titkait.Ahogy egy Felhőfi előadásban(az És...-ben),talán éppen nekem mondták:"...Ha minden titkodat elárulod,mit fogsz eljátszani a színpadon?.."Remélem pontosan idéztem.   Na én erről azt gondolom,hogy marad még titok bőven,és,hogy én egy előadásban azokat a pillanatokat keresem,amik azelőtt számomra is titkok voltak. A blogot pedig elsősorban magamnak írom,de így megosztva,erőt és biztatást kapok a folytatáshoz.   Aztán irány az Orfeum próba.Egy idézettel búcsúzom mára.Tóth Árpádtól,én mondom majd el a második rész prológjában:   ".....Zene,mely már nem is szól testi fülnek,                                             Oly,selymeshalkan,oly remegve kél,   Szerény,lehelletfinom,kicsi himnusz,   Csak lélek hallja,csak szívnek zenél. ....."